Katedra folyóirat2025. november–december, XXXIII. évfolyam, 3–4. szám, ISSN 2729-9066
A cikk letöltése PDF formátumban
Balogh Kinga
Míg tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, ma már az óvodáskorú gyermekek körében is találkozunk testtartáshibával. Ebben az esetben nem a veleszületett vagy balesetből adódó elváltozásra gondolunk, hanem az előreeső fejtartásról, ellaposodott vagy megnövekedett görbülettel rendelkező gerincről, láb- és talpproblémákról, melyek 3-6 éves korban is előfordulnak.
Miért alakulhat ki korán testtartáshiba?
- Mozgáshiány és monotónia (kevés kúszás, mászás, a mozgás változatosságának hiánya),
- túl sok ülés/ képernyőidő,
- gyenge törzsizomzat és nem megfelelő izomegyensúly (a „túlzottan erős” vagy „túlzottan gyenge” izomcsoportok diszharmóniája),
- helytelen ergonomia (túl nagy/ túl kicsi táska, nem megfelelő ülés).
Mit tehet az óvoda?
- Korai szűrést végezhetnek: óvodai gondozók és gyermekorvosok alapvető testtartás-ellenőrzést végezhetnek; gyanú esetén érdemes konzultálni gyógytornásszal vagy gyermekortopéddal (h fájdalom vagy járászavar jelentkezik, esetleg egyértelmű anatómiai torzulás látszik – irány a szakorvos).
- Ovis programokat szervezhetnek: ezek olyan játékos, mozgásalapú foglalkozások, amelyek fejlesztik a törzs- és támogató izomzatot, az egyensúlyt, a koordinációt és a testtudatot.
- Szakértői ellátást biztosíthatnak: ha a probléma nem csökken, célzott gyógytorna (fizioterápia), fejlődésdiagnosztika, szükség szerint ortopédiai kontroll szükséges.
Mit tehet a szülő? Otthoni lehetőségek
Az otthoni gyakorlás ugyan nem helyettesíti a szakképzők által vezetett foglalkozásokat, mégis nagyon hasznosak lehetnek. Nemcsak célzottan fejlesztik a gyerekek mozgását, de a mozgás iránti vágy, a mozgás szeretete is a gyerekek életének részévé válik, ha a szülő partner ebben. Ez pedig talán az egyik legfontosabb tényezője az egész életen át tartó mozgás biztosításának.
Fontos, hogy a mozgás játékos legyen és a helyes kivitelezésre folyamatosan, lassan vezessük rá a gyerekeket. Jöjjön néhány egyszerű gyakorlat, amit szülőként otthon bemutatva, akár együtt is csinálhatunk a gyerekekkel. (A gyakorlatoknak preventív hatásuk van, így abban az esetben is végezhetők, ha a gyermeknél nem tapasztalunk semmilyen elváltozást.)
Gyakorlatok:
- Macska-tehén (domborítás-homorítás): 2×10 ismétlés, lassan, játékosan – „a hátad legyen olyan, mint egy domb” / „most pedig told ki a feneked és legyen a hátad íves, mint egy meredek hullámvasút”.
- Állatutánzó gyakorlatok:
- Kígyó (hason csúszás): 3×10 m – hason fekszünk, tenyerek a vállak alatt támaszkodnak a talajra, majd a tenyér segítségével csúszunk előre.
Forrás: A szerző szerkesztése - Pókjárás: 3x10 m
– leülünk a földre, lábak hajlítva (talp a talajon), a csípő mögött támaszkodunk. Elemeljük a csípőt a talajról és elindulunk előre/hátra/oldalra úgy, hogy csak a talpunk és tenyerünk érintkezik a talajjal. - Katonamászás: 3x10 m
– katonaként lefekszünk a talajra. A has, mellkas végig érintkezik a talajjal. A kar előre nyújtózik, az ellentétes térd hajlítva érkezik a törzs mellé. Így csúsztatjuk előre magunkat a földön, majd az ellenkező oldallal folytatjuk.
- Kígyó (hason csúszás): 3×10 m – hason fekszünk, tenyerek a vállak alatt támaszkodnak a talajra, majd a tenyér segítségével csúszunk előre.
- Plank (hasizom + törzs): 3×15–30 mp, játékkal: gurítsunk át labdákat a gyerekek hasa alatt. Kérjük meg őket, hogy tartsák a hidat, amíg az összes labda át nem jut.
Forrás: A szerző szerkesztése - Fal-angyal (wall angels): háttal a falnak, karok nyújtóznak a fej fölé, majd nyújtott kézzel, a „hóangyalból” jól ismert mozdulattal lehúzzuk a kart a csípőhöz. A fej, hát, csípő és a könyök is érintkezik a fallal 2×10 – váll mobilizálása, mellkas nyitása.
Forrás: A szerző szerkesztése - Egyensúlyjátékok: egy lábon állás (támogatással), lábujj- és sarokjárás, egyensúlyozás egyenetlen talajon (mondjuk párnán). Itt fontos megjegyezni a mezítlábjárás óriási fontosságát. Főleg egyenetlen talajon. Ennek elkerülése a talpboltozat süllyedéséhez vezethet, amely a későbbiekben boka-, térd-, sőt csípőfájdalomhoz is vezethet. A téli időszakban érdemes lehet beszerezni a papucs helyett egy jó vastag zoknit.
Forrás: A szerző szerkesztése
Mennyire hatékony a „csak otthoni” munka?
Az otthoni, rövid, célzott gyakorlatok sokat segíthetnek, de a szakirodalom azt hangsúlyozza, hogy a strukturált, heti több alkalmas, szakember által vezetett foglalkozások (a problémától függően 1–2 alkalomtól akár heti 3 alkalomig) gyorsabb és stabilabb javulást eredményeznek, különösen ha a probléma már észlelhető. Otthon kiegészítésként a napi rövid játékos gyakorlatok és a mindennapos aktív mozgás nagyon hasznos, de önmagukban, ha nincs célzott erősítés és technika, kevésbé hatékonyak súlyosabb izomdiszbalansz esetén.
És; hogy milyen sportágat érdemes keresni? A kutatások és a praxis azt mutatják, hogy a szabályos, szakember által vezetett, fejlődésközpontú foglalkozások (pl. fejlesztő torna, művészi gimnasztika, tánc/aerobik, úszás, stb.) kiegészítve célzott erősítéssel jobb eredményt hoznak a testtartás javításában, mint a szabad „pancsolás / bringázás / séta”. A legfontosabb: a gyermek szeresse, mert a rendszeresség a kulcs.
Mikor forduljunk szakemberhez azonnal?
Az alábbi jelek esetén haladéktalanul orvosi/gyógytorna vizsgálat szükséges:
- a tartás hirtelen megváltozik, fájdalom alakul ki
- egyoldali gyengeség, járászavar tapasztalható
- látható az aszimmetria a vállakon vagy csípőn (pl. az egyik váll alacsonyabban van)
- ha a gyermek képtelen leguggolni.