Az értékelés az iskola egyik legerősebb üzenethordozója: nemcsak azt mutatja meg, mit tud egy gyerek, hanem azt is, mit gondolunk a tanulásról, a fejlődésről és a hibákról. A visszajelzés képes motiválni vagy elbizonytalanítani, irányt mutatni vagy lezárni egy tanulási folyamatot. A Budapest Schoolban az értékelésre tudatosan nem minősítésként, hanem párbeszédként tekintünk – a tanulásról, az egyéni utakról és a továbblépés lehetőségeiről. Az alábbiakban az iskola értékelési rendszeréről és mögötte álló pedagógiai szemléletről lesz szó, valamint arról, hogy mindez hogyan valósul meg nálunk a gyakorlatban. 

A Budapest School fejlődése 

A Budapest School, röviden BPS, 2015-ben tanulócsoportként indult, kezdetben még csak a fővárosban. Rohamos növekedésének köszönhetően a 2020/2021-es tanévet már akkreditált iskolaként, immáron az ország több pontján kezdtük meg. Célja már a kezdetekkor is az volt, hogy a hagyományos iskolai struktúráktól eltérő, rugalmasabb, gyerek- és tanulásközpontú környezet jöjjön létre. A tanulásszervezés egyik alapja, hogy valljuk, a gyerekek eltérő tempóban tanulnak, és ez a folyamat nem azonos módon történik mindenkinél. Nekünk iskolaként pedig ennek a tanulási útnak a támogatása a feladatunk. Ezek mentén azonban a hagyományos, ötfokú skálán mozgó érdemjegyes értékelési rendszert is elhagytuk. Helyette a mindennapi működés során egy saját, szöveges értékelési módszert alkottunk meg.

Growth mindset – egy újabb hangzatos angol kifejezés? 

Ahhoz, hogy a BPS értékelési rendszerének bemutatása igazán értelmet nyerhessen, a growth mindset fogalmát elkerülhetetlen bemutatni. A fogalmat Carol S. Dweck pszichológus alkotta meg, aki kutatásaiban azt vizsgálta, miként hat a képességekről alkotott meggyőződés a tanulásra, a kitartásra és a teljesítményre. A fix mindset a képességeket adottnak tekinti, így a hibák könnyen kudarcként jelennek meg, ami a feladatok kerüléséhez és a tanulási motiváció csökkenéséhez vezethet. Ezzel szemben a growth mindset szerint a képességek fejleszthetők, a tanulás pedig folyamat, amelyben a hibák természetes és szükséges állomások. A kihívások nem fenyegetést, hanem lehetőséget jelentenek. Utóbbi mentén a tanulásra tekinthetünk egy folyamatként, melyben képességeink nem állandóak, hanem gyakorlással fejleszthetőek. Így pedig a hibázás nem kudarc, hanem lehetőség, a tanulási út része. A gyerekek, akik a growth mindset mentén tanulnak, nyitottabbak a kihívásokra és kitartóbban próbálkoznak. Fontos része ennek a fejlődésfókuszú szemléletnek, hogy ha valami nem sikerül, az nem egy végleges állapot, és nem a tanulót minősíti, csak még nem sikerült. Így a visszajelzések sem az egyénre, hanem a tanulási helyzetbe fektetett erőfeszítésre és stratégiákra vonatkoznak (Dweck, 2006).

 
 
Forrás: Hősök Tere (https:​//hosok​tere​.org​/mit-tanitunk​/growth-mindset/)  

A Budapest Schoolban a growth mindsetet törekszünk a mindennapi működés részévé tenni. Megjelenik a tanulásszervezésben, a pedagógusok nyelvhasználatában, a visszajelzések hangnemében és különösen az értékelési formákban. Az értékelés célja a címkék elhagyása és egy teljes kép alkotása a tanulási útról, hol tart benne a gyerek, mi az, amit, már elsajátított és milyen irányba tud még tovább fejlődni.

Mondjam vagy mutassam is? 

A pedagógia hosszú ideje foglalkozik az értékelés hatékony módjának kérdéskörével. A 2000-es években volt is törekvés arra irányulóan, hogy alsó tagozatban szinte csak szöveges értékelés legyen jelen, ám ez nem tudott beépülni a pedagógiai munkába megfelelően és a szülők részéről sem volt pozitív a fogadtatás (Tóth, 2012). A tapasztalat azt mutatja, hogy az értékelések átírása számokról szövegre nem elegendő. Az értékelést komplex rendszerként kell értelmeznünk, mely formálja, átalakítja a mindennapi pedagógiai munkát, a tanulásszervezés mikéntjét. A fejlesztő és szöveges értékelésekről, azok kritériumairól, alapelveiről már két évtizede az Oktatási Minisztérium (OM, 2004) és az OECD (OECD, 2005) is értekezett tanulmányaiban. Abban a különböző szakirodalmak eltérnek, hogy pontosan milyen módszer szerint érdemes értékelni, ám abban mind konszenzusra jutott, hogy a szöveges értékelés fejlődéslélektani, neveléslélektani és pedagógiai szempontból is pozitívabb hatást gyakorol a gyerekek fejlődésére.

A Budapest School is a szöveges értékelés mellett tette le a voksát. A tanulók értékelése alapvetően értékelő táblázatokban, más néven rubricban, történik. Az értékelőtáblázatokban az egyes sorok 1-1 képességet, készséget fejtenek ki, mégpedig négy különböző szinten. Nem véletlen, hogy négy fokú skálát használunk, így nehezebb azonosítani az érdemjegyes osztályzás öt fokú skálájával. A skála szintje a leggyakrabban:

• felülmúltad a várt szintet
• teljesítetted a szintet
• megközelítetted a várt szintet
• még nem érted el a megfelelő szintet.

A szintezettségnek megfelelően kerülnek kifejtésre az egyes képességek, majd jelöljük az egyes tanulókat, hol tartanak az adott területen. Így nem csupán a címkézés marad el, de az is egyértelműen megmutatkozik, mi az, amit már teljesítettek és hogy hova tudnak tovább fejlődni. A szintek szöveges megfogalmazásánál alapvető rendezőelv a growth mindset. Az egyes szempontokhoz társítjuk, mely műveltségterülethez kapcsolódnak. Ez egyfelől a szülőknek is informatív lehet, másfelől ezek adnak támpontot abban az esetben is, ha a szülő kérésére mégis osztályzattá kell váltanunk az értékelést, például felvételi miatt.

A rubricoknak több változata, felhasználási módja is van. A leggyakoribb a modulzáró visszajelzés, melyet a modulok végén a bejárt tanulási útról adunk. A modulhoz egy egységes, a témához, tevékenységekhez, elsajátított képességekhez igazodik és a modultartó tanár hozza létre. Ez minden esetben kiegészül egy pár mondatos méltatással is, mely lehetővé teszi, hogy a modulzáró visszajelzés igazán személyre szabott legyen, kiegészítse a táblázatból kiolvasható információkat. Az évek során sokat dolgozott a szervezet azon, hogy ehhez minél több segítséget nyújtson a tanároknak, ezért a legtöbb területhez úgynevezett sablon rubric sorok is rendelkezésünkre állnak már, melyek beépíthetőek.

A modulzáró visszajelzéseken túl mentori visszajelzést is kapnak a tanulók, melynek célja trimeszterenként (háromhavonta) visszajelezni a gyerekek intra- és interperszonális készségeire, valamint korcsoportzáró rubricot is kitöltünk, mely az alsós és felsős korosztály végén esedékes. Ezekben a mentori visszajelzések szempontjait kiegészítettük olyan tanulási készségekkel, mint a motiváció, figyelem vagy segítség kérése, továbbá az alapvető íráshoz, olvasáshoz és matematikához kapcsolódó képességekkel is, például a szövegértéssel és a logikai gondolkodással.

Hogyan szövegelünk? – értékelés a gyakorlatban 

A mindennapokba, a tanulásszervezésbe egyaránt beépítettük azokat az elveket, melyek az értékelési rendszer kialakításánál vezéreltek minket. Ez elengedhetetlen is ahhoz, hogy egy biztonságos, következetes rendszer jöhessen létre minden résztvevő számára. Nem csupán a modulokat záró értékelés során jelenik meg a growth mindset a rubricok használatával, a foglalkozások alatt gyakoriak a szóbeli visszajelzések, melyeket ugyanezen elv szerint fogalmazunk meg.

Az ismeretek, képességek elsajátítása során is törekszünk a szemléletváltásra. Magoltatás helyett a tanulók érdeklődési köréhez illeszkedő projekteken keresztül fejlődnek. Törekszünk rá, hogy a tanulási utat a gyerekek is alakítani tudják. Nem ritka, hogy egy új modul tervezése során a gyerekekkel alakítjuk a modul ívét, annak mentén milyen kérdések, tevékenységek mozgatják meg őket. A stresszhelyzetet jelentő dolgozatok és feleltetések helyett tesztek vannak. A formátumban sokszor hasonlóak, sőt, mi több, gyakran használunk egészében vagy részletekben kész felmérő lapokat. Nagy különbség tapasztalható azonban a hozzáállásban. Már olykor a megnevezés – tudáspróba – is sokat jelent. Ez felesleges nyelvészkedésnek is tűnhet, de a témazáró dolgozat önmagában sejteti, hogy az adott téma tanulási folyamata lezárul – már pedig ez ritkán van így a valóságban. A tudáspróba egy tesztelési lehetőség, és ahogy az értékelés rendszerünk, ennek célja sem a lezárás, hanem a tanulás támogatása. A gyerekek nem azt tanulják meg, mennyit érnek ezen a ponton, hanem azt, hogyan tudnak fejlődni. Nem a pillanatnyi tudás alapján történik egy végleges ítélet. A tudáspróba újra próbálható, a projektmunka pedig sokszor a visszajelzések alapján javítható. Az értékelés nem csupán egy teszt alapján történik, hanem az adott modulban, témakörben mutatott teljesítmény, fejlődés, befektetett erőfeszítés figyelembevételével.

Ahhoz, hogy ez a fajta tanulásszervezési mód komplex, hatékony és következetes legyen, a gyerekek már a modul elején megismerkednek az értékelési szempontokkal, a modul végén pedig amellett, hogy a modultartó tanár értékeli őket, önmagukat is értékelik ugyanazon rubricban. Törekszünk rá, hogy ilyenkor az eltérésekről beszélgessünk is, hiszen fontosnak tartjuk egy olyan tanulási környezet létrehozását, melyben a gyerekek képességeinek fejlődése mellett reális önkép, önértékelés is kialakuljon bennük. Lényeges átnézni, hogy miért értékelte esetleg magasabb szintre magát a tanuló, mit láttunk másképp, de azt is érdemes átbeszélni, amikor lejjebb jelölte magát, sőt! Egyre gyakoribb jelenségként tapasztalom például, hogy gyakran egy, de akár két szinttel lejjebb is jelölik magukat. Ezt a típusú önbizalomhiányt, szorongást fontos kezelnünk, támogatjuk őket, hogy reálisabban lássák az erősségeiket is a fejlesztendő területek mellett.